Arra, hogy viszonylag népszerű lehetett a karosszériaszabászok körében, jó példa a párizsi Peugeot-kereskedő Émile Darl'Mat által készített luxusverzió, melyből 1949 és 1954 között körülbelül 120 példányt gyártottak. Legfőbb jellemzői az 1949-es Cadillacre hajazó hűtőrács, a speciális farrész, no meg a 1,5 literes, 60 lóerős motor. Jelentős még a neves svájci Worblaufen műhelyben készült négyüléses luxuscabriolet is, de rajtuk kívül a Letourneur & Marchand, valamint Pietro Frua tervezőirodája is készített egyedi Coupé-felépítményeket .

Az 1954-es Tour de France kerékpárversenyre készített gyári modell, szériakocsinak nem igazán nevezhető, hiszen mindössze 14 db-ot gyártottak belőle. Tetejük nem volt, valamint oldalajtókkal sem rendelkeztek. Trikolor dekorcsíkokkal annál inkább.

A korabeli kocsik jórésze fekete vagy szürke volt, és ez valami miatt a kombikra és a furgonokra méginkább vonatkozott, amikhez szinte hozzá tartozott a jellegzetes tetőcsomagtartó.

Lám, elég egy fehér peremes gumi egy dísztárcsával, meg egy-két krómozott kiegészítő, és máris egészen másképpen mutat. A tetőcsomagtartó természetesen elmaradhatatlan.

A kombi 7 személyes (Familiale) változata nagyobb konfortfokozatú volt, mint az öt személyes Commerciale.

Először ilyen színűre szerettem volna festetni az enyémet, de furgonokat nem gyártottak 2 színnel, az oldtimer vizsga miatt viszont mindenben az eredetihez kellett ragaszkodni. (Valószínűleg ez sem gyári, mint ahogy a hűtőrács sem.)

A kisteher változat (Camionette Bachée) egy megmaradt és szépen restaurált darabja. A ponyvát is láthatóan az eredeti formában állították helyre.

A típus a volt francia gyarmatokon kívül a tengeren túlra is eljutott. Ugyan nehezen tudom elképzelni, hogyan közlekedtek ezzel a jobbkormányos ausztrál utakon, pedig ennek a modellnek a tulajdonosa odavalósi.

Egy merészen átépített custom modell, nem kevés amerikai beütéssel. Mit mondjak, ez nem az én világom...

Nem is számít igazi szériakocsinak, amiből nem készítettek mentőautó változatot.

... de hogy még tűzoltót is ?

No meg halottas kocsit,

és rabomobilt.

Lám, a reklámautó műfaja sem új találmány.

Nem, nem Rolls-Royce, hanem egy 203-as luxuscabriolet. Persze Las Vegasba nem lehet odaállítani akármivel... A karos irányjelző az oldalán csak növeli az értékét.

Egy igazi francia arisztokrata csakis Peugeot-val hajthatott át a szomszéd kastélyba.

Azért a kétszínű fényezés sokat dob egy kocsi kinézetén. Még akkor is, ha valószínűl eredetileg ilyen színkombináció nem létezett.

Igen, ez a legszebb színű 203-as a gyári verziók közül. Nekem ez lett a minta.