Minden gyerek szuper sportkocsikról álmodozik, biztos én is elképzeltem magam néhányszor egy kabrióban valami tengerparton, de amióta kenyérkereső ember lettem,
engem csak a furgonok érdekeltek.
Mivel reklámgrafikusként idestova több mint két évtizede foglalkozom járműdekorációk tervezésével és kivitelezésével, és munkám során magam is kishaszongépjárművel (népnyelven "dobozos"-sal) közlekedem, adódott az ötlet, hogy ezt egy régi, veterán korú, de a mindennapi használatra alkalmas kocsival tegyem,
természetesen stílusosan dekorálva.
Szeretem a praktikus dolgokat. A kocsikkal is így vagyok. A régi tárgyakhoz mindig vonzódtam, de sosem voltam oldtimer-őrült, a kultautónak számító Jaguar E-type például teljesen hidegen hagy. Na de egy kombi, vagy netán egy furgon, az igen! Szóval amibe úgy mindent bele lehet pakolni, és miközben bedobjuk a festékesvödröt vagy a krumplis zsákot, nincs lelkiismeretfurdalásunk, hogy jaj mi lesz a kárpitokkat. Nem beszélve arról, hogy a kisáruszállítók nemcsak hasznos munkatársak, hanem
reklámhordozók is egyben.
Nem véletlenül használják a járműgyártás történetének kezdete óta a világon mindenütt...
A 2000-es évek elején került a kezembe teljesen véletlenül egy kép, amin egy olyan régi postás forgont pillantottam meg, amilyet gyerekkoromban láttam utoljára. Olyan érzésem támadt, mint amikor valami régi ízre bukkan az ember, a nagymama buktájára, amire már nem emlékszünk, de mégsem tudjuk elfelejteni.
A típusát persze nem tudtam, de kiderítettem, hogy ez volt az IFA Framo. Szóval amivel a postás bácsi hozta a csomagot, még a hangjára is emlékszem... Magyarországról teljesen eltűnt, Németországban biztosan lehetett volna találni használható darabot, de a dolog akkor valahogy
teljesen elérhetetlennek tűnt.
Hosszú évekig temettem magamban a vágyat, ami persze miként a búvópatak föl-fölbukkant néha bennem. Az egyik ilyen alkalommal Bence fiam közremű-ködésével ráakadtunk a neten egy Peugeot 203 Fourgonnette-re. Ezt a típust eddig nem ismertem. Mit mondjak, ez volt a
meglátni és megszeretni...
Széles első sárvédők, előre nyíló ajtók, karos irányjelző, és azok a klasszikus gömbölyű formák.... Igen, mintegy esszenciája az ötvenes évek járműgyártási stílusjegyeinek. Most már tudtam, hogy mit keresek! Közismert, a haszongépjárművek a fokozott igénybevétel miatt nagyon ritka esetben érik meg a veterán kort, így aztán hosszas keresgetés következett, melynek során kiderült, hogy Magyarországon egyáltalán nincs ilyen típus (a hidegháborús időkben nagyon kevés francia kocsi jutott el Kelet-Közép-Európába), de az interneten elérhető különböző veterán klubok nyilvántartásai szerint a környező országokban sincs. Mivel egyre ritkábban hallani "pajtában rejtőzködő" régi autók felfedezéséről, ezért nem kis szenzációnak számított, mikor Németország déli részén rátaláltunk egy, nem működőképes de a korához képest jó állapotban levő eladó példányra, melyet 1956-ban gyártottak, s francia tulajdonosától kalandos körülmények között 1986-ban került Németországba, de ott már nem helyezték forgalomba. Tulajdonképpen - az állapota szempontjából - ez volt a szerencse, hiszen azóta egy gondosan zárt garázsban
"csipkerózsika-álmát" aludta.
Akkor még nem tudtuk, hogy miközben a 203-as személyautó változatából jópár fut még Európában, a furgon igazi kuriózumnak számít, de amikor járműrestaurátor ismerősömmel kiutaztunk alaposabban szemügyre venni, már éreztük, hogy ennek láttán nem csak a márka rajongói és a veterános megszállottak fogják felkapni a fejüket...
Így nézett ki, amikor megtaláltuk, itt szunnyadt több mint két évtizeden keresztül. Többé-kevésbé minden alkatrésze megvolt, még az eredeti papírjai is. Nem kellett sokáig alkudozni...
A járműrestaurátor Wachtel Tamás ment ki érte egy trélerrel. A képen a német tulaj látható, neki a búcsú pillanatai, nekünk a nagy kezdeté.
Vajon a véletlen hozta úgy, hogy az 1956-ban, a magyar forradalom és szabadságharc évében gyártott kocsi 52 évvel később éppen október 23-án érkezzen Magyarországra? A képen a megérkezés pillanatai (a kaszni csak az útközben végig szakadó havaseső miatt látszik ilyen fényesnek...).
A felújítás részletes története fotókkal dokumentálva a "Restaurálás" menüpontban megnézhető. Furgon rajongóknak egy-két korabeli gyöngyszemet azért megmutatnék:
A Fiat Balilla furgonja a 30-as évekből. Csak a személyautó változatából maradt fenn néhány, azok is többnyire csak múzeumokban.
1950-ben az Opel Olympiából is készült furgon változat, egészen meglepő hasonlóságokat mutat a Peugeot 203-assal.
A kaptafa hasonló a Fordnál is, ott a harmónikus vonalvezetésű és nagyon ritka Taunus a kisáruszállító modell alapja.
A Renault sem akart lemaradni a többiektől, a képen a Juva 4-es típusjelzésű modell látható, melyről az is kiderül, hogy akkor is festettek már reklámokat a kocsikra.
Ez volt a Skoda háború után a Magyar Postánál is rendszeresített típusa. Egy sem maradt belőle.
Igen, még a Mercedes 170-esből is készítettek furgont, az 1952-ben gyártott modell igencsak a háború előtti stílusjegyeket mutat. Ma már kincseket ér.
A felejthetetlen IFA Framo, veled kezdődött minden...
A Panhard Dyna egy gyönyörűen restaurált példánya. Azért egy stílusos felirat nekem hiányzik róla.
A Morris Minor dobozos változata is nagyon szép darab, jobboldali kormánya miatt azonban nálam nem jöhetett szóba.(Nem beszélve a withworth szabványról...)
Amire sokan mondták: olyan csúnya, hogy az már szép. Az elnyűhetetlen Citroen CV 1950-ből a redőnyre emlékeztető bordás kasznival. A szinte már francia nemzeti jelképpé vált kocsi sokak kedvence volt.
